2010. szeptember 2., csütörtök

Intimgyanta férfiaknak?! (folytatás)

Jaj, Kriszti ne csináld már' Belevalóbb vagy Te annál, hogy megijedj egy pasitól...

Nem arról van szó, hogy megijedtem. Abban egy pillanatig sem kételkedtem, hogy jól fogom tudni kezelni a helyzetet. Nem mondanám, hogy engem nem lehet zavarba hozni, mert persze, hogy lehet. (nagyon is :)) Inkább attól féltem, és most ezt ne értsd félre légyszíves, szóval attól tartottam, hogy ezzel esetleg bemocskolódik valami körülöttem és ezáltal bennem is.

Kozmetikus vagyok. Ez a hivatásom. Egyszer, egy asztalnál egy lány gúnyosan húzta el erre a szóra a száját. Hivatás? Kiscsillag, az egy tanárnak vagy egy orvosnak lehet. De egy kozmetikusnak?! Ne essünk már túlzásokba...! Akkor ez nagyon rosszul esett, pedig tudtam hogy az a lány csak magányos és keserű és akkor épp én voltam csak ott, akit bántani tudott. Lehet, hogy Neked is fura, hogy ilyen pátosszal beszélek erről, már mint a szakmámról, de nekem ez tényleg sokat jelent. Mert én így tudok segíteni.

Amikor szépítek valakit, egy kicsit én is vele szépülök. Ugyanolyan izgatott vagyok, mikor a végén a tükörbe néz, mint ő maga. S ha tetszik neki amit lát, a szemem az övénél is jobban csillog… Mindig elérzékenyülök a széptől.

Érdekes nézni, ahogyan megváltoznak a lányok. A "szűzekre" gondolok, akik úgy jönnek el hozzám, hogy előtte még soha nem borotválták, soha nem gyantázták. Aztán kapnak egy csinos kis fazont és megtörténik a varázslat. Egy másik nő lép ki a szalonból, mint aki megérkezett. Mert ez a huszonhét perc egyetlen dologról szól: a vaginájáról. Nem tud, nem oda figyelni, mert ez egy már csak egy ilyen műfaj. 27perc twitter nélkül,facebook nélkül, világ nélkül. 27percig csak ő van. Ő és a nőiessége. És ez a koncentrált odafigyelés aztán olyan energiákat hoz mozgásba, hogy húúú ...

Tudom, már rég arról a férfiről kellene beszélnem, aki felhívott telefonon, de hát annyi minden jut most hirtelen eszembe…

Ott állok tehát tétován, telefonnal a kezemben és egyszerre eszembe jut egy különös eset, ami még a katolikus gimnáziumban történt velem. De ezt majd csak holnap mesélem el…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése